A horgászat története

horgászat már egészen az őskortól jelen volt az ember életében, erre számtalan lelet szolgál bizonyítékként. Annak tökéletesedése a több évezred alatt egyre inkább megvalósult, mely által lehetővé tette a zsákmány könnyebb és mihamarabbi megszerzését. A mai világban, vagyis jelen életünkben már számtalan olyan horgászati kellék áll segítségünkre, mely által a horgászat élvezhetőbbé és eredményesebbé válhat.

Történeti áttekintés

Az őskori horgászok kultúrája

Az emberi faj a kezdetektől fogva kiemelkedett az állatvilágból, mert önmaga ellátására eszközöket, tárgyakat fejlesztett ki és használt. Az emberiség létfenntartó tevékenységeinek egyike a halfogás, és ez egészen a megjelenésünkig visszavezethető. A tengerpart, a folyópartok, és tópartok az ősember számára kedvelt lakóhelynek bizonyultak.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a tengerből és egyéb vizekből szerzett ételek fontos szerepet kaptak a táplálkozásukban (eldobott halcsont maradványok, összegyűjtött kagylóhéjak, és barlangrajzok). Valószínűsíthető, hogy víz közelében élő emberek már a vadászat kialakulásával egy időben törekedtek a halak elejtésére. Őseink megannyi technikát fejlesztettek ki az idő folyamán, hogy egyre hatékonyabban jussanak hozzá a tápláló és ízletes halhúshoz.

A halat sokféle módon fogták ki őseink, ezen módszerek sok hasonlóságot mutatnak a ma is alkalmazott halász- és horgászmódszerekhez. A legelső próbálkozások egyike egy olyan eszköz, mely készülhet kőből, csontból, vagy akár fából is. Orsó alakú, végei élesre csiszoltak, a közepén hozzáerősítve egy hosszú zsinórhoz. A csalit is erre helyezik el, és amikor a hal bekapja a kezdetleges horgászeszközt, az a torkán akad. A lándzsával vagy dárdával történő halászat is elterjedt vadászati forma volt az őskorban.

Pontos adatok nem állnak a rendelkezésünkre, amik azt igazolják, mikor alkalmazta az ősember először horog segítségét ahhoz, hogy halat zsákmányoljon. Azonban az sejthető, hogy a cro-magnon-i ember (i.e. 30-40. évezred) már használt horgot a táplálékszerzéshez. A később készült horgokat különféle anyagok alkották.

A kőkorszak után következő rézkorszakban megjelentek a rézből készült horgok, így azok egyre alkalmasabbá váltak a halak elejtésére. Az azonban általános jellemzőjük volt az őskorban készített horgoknak, hogy hiányzott róluk a fül és a szakáll. Ezek csak évezredekkel a horog megjelenése után alakultak ki.

Régóta használnak az emberek nyeles halfogó eszközt, ami a mai horgászbotokhoz hasonlítható, azonban ezek őskori létezéséről nem állnak rendelkezésünkre leletek. A legidősebb horogleletre az egykori Csehszlovákia területén bukkantak a kutatók, ennek a becsült kora húszezer évre tehető. Érdekesség, hogy az amerikai őslakosok horogkészítéshez gyakran használtak sólyomkarmot és sas csőrének darabját. A Húsvét – szigeteken elképesztő leleteket tártak fel: emberi csontokból készült horgokat. A magyarok ősi foglalkozásai közé tartozott a halászat mestersége is, ezt azok a szavak támasztják alá, melyek az Urál menti őshaza területén kerültek a nyelvünkbe, és a hallal, halászattal kapcsolatosak.

A horgászat hatása az ókori társadalmak fejlődésére

Az ókori civilizációk, és az első államok kialakulásában minden esetben létfontosságú elem volt a víz közelsége. Az első városállamok, amik Mezopotámia déli, majd később északi részén alakultak ki Kr. e. 4. évezred közepén, a csapadékszegény vidéken virágzó kultúrát hoztak létre az őket határoló két folyó, a Tigris és az Eufrátesz közelsége miatt.

Az ókori kultúra kialakulásával megjelent az írás, így ebből a korból már írásos emlékek is fennmaradtak, amelyek beszámolnak az akkori horgászatról. Az egyiptomiak megannyi módszert alkalmaztak a halfogásra, ezeket a technikákat megörökítették sírkamrákban ábrázolt, rajzolt jeleneteken, továbbá papiruszra vetették őket. Figyelemre méltó felfedezés, hogy néhány leírás már nem csak élelemszerző tevékenységként említi a horgászatot, hanem mint szabadidős tevékenységet. Egy fontos forrása a horgászat történetének az 1926-ban megjelent William Radcliffe ’Fishing from the Earliest Times’ című műve, amelyben a szerző az egyiptomiaknak tulajdonítja az első, kezdetleges horgászbot alkalmazását. Ezen felül ez a tudományos könyv a régészeti leletek alapján vizsgálja az ókori társadalmak, így a kínaiak, az asszírok, a görögök, a rómaiak és sok más civilizáció horgász technikáit és szokásait. Az ókori görög írásos emlékek között kutatva nem találunk sok említést a horgászokra, halászokra vonatkozóan, pedig a feltárt leletek arról tanúskodnak, hogy fejlett és sokoldalú technikákat alkalmaztak e mesterségek terén.

Az információhiány annak köszönhető, hogy a horgászat és a halászat a társadalom megítélése szerint alantas munkának számított, így kevés megbecsülést kapott. Ezen kívül a rómaiak kultúra mozaik ábrázolásai között felfedezhetünk néhány horgászatot ábrázoló képet. Mindemellett a Bibliában is találunk a horgászatra, és a horgok használatára utaló részleteket. Akad néhány bizonyíték, ami azt sejteti, hogy az ókori Kínában, Kr. e. 3. évezredben már használtak orsót, ennek gyakori alkalmazása azonban csak a középkor végén terjedt el.

Horgászat a középkorban

A középkorban többnyire a tehetősebb rétegek engedhették meg maguknak, hogy terítékükre halhús kerüljön, a szegényebbek körében is előfordult, hogy horgászattal, esetleg halászattal foglalkoztak.

A horgászhálók megjelenése

Éppen ezért a középkor embere minduntalan arra törekedett, hogy a lehető legnagyobb mennyiségű halat, a lehető legkevesebb idő alatt zsákmányolja. Így rengeteget fejlődött a horgászat ebben a korban. A bottal történő horgászat igencsak terméketlennek bizonyult, amikor a halfogás eredményességét a mennyiség határozta meg. Ennek ellenére a nagy földrajzi felfedezések előtt ez a technika volt a legelterjedtebb, mivel ez a módszer kevésbé igényes az eszköz alapanyagát tekintve. A zsinór alapanyagát leggyakrabban lovak sörényéből készítették, amit sokszor, egyszerűen a parthoz rögzítve a vízbe engedtek. Azonban az idő múlásával a háló használata egyre jobban tért hódított.

Minél közelebb kerülünk a jelenkorhoz, annál több írásos emlék áll rendelkezésünkre. Említésre méltó a Kr. u. 980 körül, angolszász és latin nyelven íródott mű, a ’ Colloquy of Aelfric’ . Egy XII. század végén, Kínában készült festmény a csónakban ülő horgászt orsós horgászbottal ábrázolja. Ezt a festményt tartják az egyik legrégebbről fennmaradt horgászbot ábrázolásnak, amelyen az orsó megjelenik. A középkorban a kastélyokat, várakat gyakran építették folyók, vagy tavak mellé, hogy a lakóiknak egyszerűbb legyen horgászni. Megannyi feljegyzés van királyokról és előkelő személyekről, akik csupán hobbiból kivitorláztak a tengerre, hogy horgász szenvedélyüknek hódolhassanak. Azonban a monda szerint a középkori emberek féltek a tengertől, mert úgy tartották, hogy hatalmas, félelmetes szörnyek lakták.

A magyar történelemben a fennmaradt relikviák között sok halászattal kapcsolatos emlék maradt fenn, ebből arra következtethetünk, hogy a vándorló magyarság életében a halfogás meghatározó szerepet játszott. Ezen kívül pedig a horoggal való horgászat is széles körben elterjedt volt, amit a Kárpát-medencében feltárt leletek bizonyítanak. Így maradt ez a Honfoglalás utáni időkben is, Szent István király uralkodása alatt jelentős volt a halászat Magyarországon. A későbbi időkben, az Árpád-házi királyok uralkodása alatt pedig már jelentős haltenyészetek alakultak ki. A vallási ünnepek környékén megnőtt a halkereslet, ez mind a mai napig él a hagyományban.

Újkori horgászat

Nyugat-Európa fejlettebb országaiban az újkor kezdetén a horgásztechnikák és eszközök fejlődése nagymértékű változást hozott az akkorra már sportszerűen űzött tevékenységben. Mint sport, a horgászat hazáját Angliának tekintik. Angliában oly mértékű volt ez a fejlődés, hogy a XVII. században már nem volt érdemes a horgászoknak saját botjuk elkészítésével bajlódniuk, hiszen rengeteg üzlet akkoriban már árusított horgászeszközöket.

Újkori horgászat

A XVIII. században sorra alakultak a horgászklubok Anglia szerte, így a horgászat társadalmilag egyre nagyobb szerepet kapott. Továbbá már ekkor is problémaként merült fel a vizek szennyezése, és a tömeges halpusztulások, így a horgászegyesületek közös erővel küzdöttek e természeti katasztrófák megfékezéséért, csökkentéséért. Míg a nyugati országokban a nagy földrajzi felfedezések után a horgászat terén is fejlődés mutatkozott, új technikák és eszközök jelentek meg, és egyre több dokumentum született a horgászatról, addig a Magyarországon történő változások nem a fejlődést szolgálták.

A törökök 150 éves megszállása negatív hatással volt mind a halkereskedelemre, mind az addig kialakult halászati és horgászati törvényekre. Azonban az 1700-as években érkezett német telepesek magas fokú halász-, és horgászkultúrájukkal fellendítették a magyarországi horgászatot is. A törökök kivonulása után egyre nőtt a halászat jelentősége, halászcéhek alakultak, amelyek megbecsülésben hasonlóak voltak bármely más céhmesterséghez.

Néhány horgászmódszer a múlt-századokból: nyeles,- vagy kosztos horog (lényegében a mai sporthorgászok által használt módszer korábbi formája), kolompos horog (hangjelzés figyelmeztette a horgászokat, ha a vízbe eresztett horgot a hal megrántja), lábó,- vagy tökös horog (a menekülni próbáló hal útját a vízen úszó lopótök mutatja a horgásznak) és megannyi egyéb technikát fejlesztettek ki az elmúlt századok leleményes horgászai.

A jelenkori horgászat

Magyarországon ugrásszerűen növekedett a horgászok száma az elmúlt évtizedekben. Ez a folyamat nem csak nálunk, hanem az egész világon megfigyelhető. Ahol előbb kezdődött a nagymértékű iparosodás, valamint az urbanizáció mint nálunk, ott napjainkban jóval előttünk is állnak és a miénknél magasabb szintről is indultak a horgászatot tekintve. Minden ország vizeinek nagysága, szoros összefüggésben áll a horgászok számával is. Azok az országok, államok, akik közvetlenül a tenger mellett fekszenek, vagy netán az veszi körül, azok jóval nagyobb előnyben vannak hozzánk képest.

A legtöbb horgászó személy, az észak-európai országok közül kerül ki, ez nem is csoda, hiszen ezek az országok gazdagok tavakban és folyókban, illetve határosak a tengerrel. Hazánkban is jelentős növekedés várható a horgászlétszámot illetően, mely összefüggésben van az iparosodással és az urbanizációval összefüggő társadalmi törvényszerűséggel is. Ez az irányzat felhasználható az emberek munkakedvének és életkedvének fokozására..

A horgászat szerepe a ma emberének életében

A horgászat az aktív pihenés egyik legegészségesebb módja, ha a szabadidő eltöltéséről beszélünk. Jótékony hatással van a horgászra a napfény, a szabad levegő, a csend. Ezek mind olyan megnyugtató foglalatosság, mely érzékszereinkre teljesen eltérő módban hat, vagyis idegrendszerünk lazán, feszültségmentesen működik.

A horgászat kapcsán tehát, pihentethetjük az idegrendszerünket, jótékonyan hat a horgász érzelemvilágára. Népszerűsége töretlen, mert egészen a gyermekkortól kezdve a legidősebb korig lehet űzni ezt a hobbit. Azt viszont fontos kiemelni, hogy az egyes korosztályoknak más és mást jelent a horgászat. A fiatalok számára, még a horgászat jórészt játékos tevékenység, jobban közel kerül hozzájuk a természet, megismerik azt, hozzájárul nevelésükhöz. A középkorosztály számára a horgászat legfontosabb szerepe a pihenés. A legidősebb korosztály számára viszont a sok szabadidő, „aktív” kitöltése az elsődleges szempont.

A horgászat és a halászat különbségei

Ha a mindennapi szóhasználatot vizsgáljuk, sokan ma is megannyi halfogási módot halászatnak hívnak, vagy mondanak. A halászok és a horgászok, illetve a halászat és a horgászat között igen nagy, vagyis alapvető eltérés van. A legnagyobb eltérést a horgászat és a halászat között, a célokban és a módszerekben találhatunk. A horgászat, az egyik legjobb módja az aktív pihenésnek, kikapcsolódásnak, vagyis a szabadidő eltöltésére. A halászat ezzel ellentétben egy olyan termelési tevékenység, mely a halak tömeges kifogására irányul, ezért a mezőgazdaság egyik üzemágaként tekinthetünk rá.

A halászoknak ez a foglalkozásuk, szakmájuk, akik nap, mint nap ezt a munkát végzik. Míg a horgásznak ez csak hobbi, addig a halász ebből él meg, tartja fent családját. A két elfoglaltság módszerében is fellelhető igen nagy eltérés. A horgász általában csakis nyeles horoggal, vagyis botra szerelt dologgal foghat halat, ezzel ellentétben a halász főként elektromos szerszámokkal és hálókkal fog halat.( )

Az emberiség legősibb foglalkozásai közé tartozik a halászat és sokkal inkább volt tekinthető népfoglalkozásnak, mint annak idején a vadászat. A hal a vízben, helyben volt és szinte kifogyhatatlan tömegben kínálta táplálékul önmagát, szemben a vaddal, melynek elejtése miatt sokszor a települést elhagyva kisebb- nagyobb távolságot kellett megtenni, sokszor veszélyeket rejtve magában. Az, hogy a halászat a magyaroknak is ősi foglalkozása volt, bizonyítják azok a halászattal kapcsolatos szavak, melyek az Urál menti őshazánkba a nyelvünkbe kerültek.

Halászatra igen alkalmas terület volt a Kárpátok medencéje. Országunkban a magas halászkultúra kialakulásában ez igencsak segített. Megállapítható az ásatások közben feltárt leletek kapcsán, hogy a horoggal való halfogás volt a leggyakoribb. Mindezek ellenére, rendkívül későn alakult ki Magyarországon a szórakozásként művelt sportszerű horgászat, Nyugat-Európai társainkhoz képest.

A technikai fejlődés, a horgászati eszközök és stílusok tökéletesedése

A halászat és a horgászat is az élelemszerzés egyik legrégebbi formája, ezért elmondhatjuk rá, hogy egyidős az emberiséggel. Ahogyan mi is sokat fejlődtünk az évezredek során, így velünk együtt a zsákmány megszerzéséhez szükséges horgászeszközök is. A horog az az eszköz, mely a horgász számára az egyik legfontosabb. Ezt az eszközt körülbelül már az emberiség 3000 óta használja. A kezdeti időszakban ezek zömében csontból, kőből vagy tövis ágakból készítették. A fejlődés során a későbbi anyagok felfedezése kapcsán, már előkerültek bronzból, rézből és aranyból készült leletek is, ezeknek az alakjuk az évezredek során nem igazán változtak. Az ókorban a varráshoz használt tűket alakították át oly módon, hogy az felvegye a mostani horog formáját. Az első kimondottan a horgászathoz készült horog készítése, a 170-ben élt Csinghua császár nevéhez fűződik.

Angliában jelent meg az első olyan gyár, mely a horoggyártással foglalkozott a XVII. században. A Norvégok is élre törtek a horoggyártással kapcsolatban és az 1800-as megjelenési évtől számítva azóta világhírűvé váltak horoggyártást illetően. A horgász másik fontos eszköze a horgászbot, ami mintegy 4000 éves. A horgászok számára, ennek az eszköznek a feltalálása után megnőtt az esélye a zsákmány kifogására, mert segítségével már a vízpartról is tudtak halat fogni.

Horgászbotként Európában különböző fafajták például: nyárfa, fű, kökény cserjéit használtak, míg Ázsiában főleg a bambuszból készült botok voltak az elterjedtek. A középkor nagy találmánya a horgászok számára az volt, amikor megjelent a több részből álló horgászbotok is, melynek szállítása az összeszereltség miatt sokkal könnyebb volt. Európában az 1700-as évek végén 2 új horgászbot fajta jelent meg, a több részből álló, csőszerű anyagból készült botok, illetve a hatszögű keresztmetszetű, vastag falú bambusznádból készített ragasztott botok. Ezek a fajták, köszönhető a gondos enyvezésnek, rendkívül rugalmassá váltak. A második világháború befejeztével, a ragasztott botok uralmát felváltotta az üvegszál-technika.

Horgász eszközök a Suur-Savó múzeumból

A mai modern világunkban ez a technika is kezd elavulttá válni és kezdi kiszorítani a piacról a kevlár és karbon alapanyagokból készült botok. A horgászzsinór biztosítja az összeköttetést a horgász és a hal között. Az évezredek alatt a történelem során ezek a zsinórok számtalan anyagból készültek például: lenből, kenderből, selyemből, növényi rostokból stb. Az ókori Kínának köszönhetjük azt, hogy eljutott végül Európába is a selyem horgászzsinór is hozzánk. Európában a XVII. századtól megjelentek a lószőrből fonott horgászzsinórok. A XX. század nagy áttörését a műszálak megjelenése hozta, köszönhető a Du Pont cégnek. A horgászorsó, ami szintén nélkülözhetetlen már a mai horgásznak a kínaiak találmánya és valamivel több mint 1000 éves. Az 1500-as évektől fedezhető fel annak alkalmazása Európában, melyet a nagy halak kifogásánál használtak. Az évszázadok folyamán, mint a többi eszköz is tökéletesedett ami kezdetben keményfából készült és csörlőszerű alkalmatosság volt.

Az 1700-as évek körül nagy áttörés történt, ebben az időszakban elkészült a berregő-fékkel ellátott fémből készült orsó. Az angoloknak köszönhető a peremfutó orsó feltalálása is, a feltaláló a gyapjúfonó műhelyében készítette el találmányát, mely forradalmasította a horgászatot és nélküle a mai modern horgászsport elképzelhetetlen volna. Az orsó minősége is számos változtatáson ment át az elmúlt időszakban és a technika fejlődése őt is utolérte. A tűgörgős csapágyak megjelenésének köszönhető, hogy egyre finomabb és precízebb orsókat gyártanak. Ez a technika a mai modern horgászat olyan kellékeivé váltak, melyek elengedhetetlenek egy horgász számára a hi-techhorgászbotokkal és zsinórokkal együtt.


A horgászat

horgászat egy ősi formája a táplálékszerzésnek, mely (horgász-)bot, zsinór és horog segítségével történik, és célja egy hal kifogása, zsákmányolása egy adott halgazdálkodási vízterületből. A horgászat célja a 21. században már nem főleg a élelem-szerzés (ún. “húshorgászat”), hanem sokkal inkább a rekreáció a természetben. Ezentúl a horgászat egy elismert sportág, és a horgászok számos országos és nemzetközi bajnokság keretében mérettetik meg magukat.

 

Definíció

A horgászatot az 133/2013. (XII. 29.) VM rendelet: “a halgazdálkodás és a halvédelem egyes szabályainak megállapításáról” határozza meg. Legáltalánosabb esetben egy felnőtt horgász engedélye alapján: “Állami horgázjeggyel rendelkező személy legfeljebb kettő – egyenként legfeljebb három, darabonként legfeljebb háromágú, horoggal felszerelt – horgászkészséget, valamint egyidejűleg egy darab, 1 m2-nél nem nagyobb csalihalfogó emelőhálót használhat.” Különösen a bot használata különbözteti meg a horgászatot a halászok ősidők óta alkalmazott horgos halfogási módszerektől.

A horgászat feltételei, engedélyek

Mivel a horgászat során a köztulajdonból a hal magántulajdonba kerül, a horgászatot a halászatról és horgászatról szóló törvény[2] szabályozza. A horgászengedély megszerzéséhez vizsgát kell tenni, melynek anyaga a horgász egyesületeknél elérhető, vagy megtudható. Ez tartalmazza a halak ismeretét (nemes, másodrendű, és védett halak), horgászmódszereket, felszerelést, valamint a horgászat jogi alapfogalmait.

Tilalmi idők és méretkorlátozások 2017 évben

  1. melléklet a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelethez

Őshonos, fogható halfajok fajlagos tilalmi ideje, kifogható mérettartománya, valamint a horgászatra és a rekreációs célú halászatra vonatkozó napi kifogható darabszáma.

Alábbiak tartalmazzák a halak magyar nevét, fajlagos tilalmi időszakot, kifogható halak mérettartományát,naponta kifogható darabszámot

A mérethatárok, tilalmi idők és fogható darabszámok, eltérhetnek egy-egy adott víz szabályzatában. Így javasolható, hogy horgászat előtt mindenki érdeklődjön a helyi szabályokról. A horgász a méretkorlátozás alá tartozó halfajokból naponta legfeljebb összesen öt darabot, de fajonként legfeljebb három darabot, kősüllőből naponta három kilogrammot foghat ki. A méretkorlátozás alá nem tartozó fajokból naponta összesen tíz kilogramm fogható ki. Részletes ismereteket lásd a MOHOSZ Országos Horgászrendjében.

Idegenhonos halfajok:

  1. melléklet a 133/2013. (XII. 29.) VM rendelethez
  2. rész, Vizeinkben rendszeresen előforduló idegenhonos halfajok

Az idegenhonos fajokat felsoroló lista a horgászok számára különösen fontos, hiszen az ide sorolt fajokra nincs semmiféle országos kvóta, tilalmi idő és méretkorlátozás, az inváziósnak számító fajok esetében pedig a kifogott egyedek visszaengedése is tiltott. Inváziós halak: a busa fajok és hibridek, a két törpeharcsa faj, az ezüstkárász, a razbóra, a naphal és az amurgéb.  (Haldorado tájékoztató)

Vizeinkben előforduló és fogható idegenhonos halfajok : lénai tok, lapátorrú tok, amur, fekete amur, razbóra, ezüstkárász, busa, törpeharcsa, fekete törpeharcsa, pettyes harcsa, afrikai harcsa, pataki szaijbling, szivárványos pisztráng, tüskés pikó, naphal, pisztrángsügér, amurgéb, folyami géb, csupasztorkú géb, Kessler-géb, feketeszájú géb, tarka géb, kaukázusi törpegéb.

Állami horgászjegy

A törvény szerint a horgászatra jogosító okmányok egyike az állami horgászjegy:

Az állami halászjegyet vagy horgászjegyet a horgászegyesületek (a magyar állam megbízásában) egy évre – díj fizetése ellenében – adják ki. Állami horgászjegyet az a horgász kaphat, aki már letette a horgászvizsgát és nem követett el horgászati szabálysértést.

Az állami horgászjegy díja 2000 Ft.[1] 14 év alattiaknak és 70 év fölöttieknek viszont nem kell fizetni a díjat. Fontos, hogy az állami horgászjegy díja 2000 Ft-tal emelkedik, amennyiben a fogási napló nem került időben leadásra. Érdemes tehát erre január, február hónapokban figyelni, és az előző évi fogási naplót leadni.

Területi engedély

A területi engedélyt egy adott vízterület hasznosítója (horgászegyesületek, cégek, magánszemélyek, önkormányzatok stb.) adhat ki, aki rendelkezik a vízterület halászati jogával. A területi engedély csak állami horgászjeggyel rendelkező horgásztársnak adható ki. A vízkezelő döntésének függvényében létezik napi, heti és éves területi jegy is.

Fogási napló

Minden horgásznak, aki rendelkezik állami horgászjeggyel, kötelező fogási naplót vezetni. A fogási naplóban minden horgász köteles felvezetni az adott vízterületekből kifogott zsákmányt, és a naplót az év végén eljuttatni a horgászegyesületéhez. Amennyiben ezt nem teszi meg, úgy a következő évre az Állami Horgászjegy csak a 2000 Ft-os “késedelmi díj” ellenében adható ki.

A fogási naplóba csak akkor kell a halat beírni, ha azt eltárolja. A méret korlátozás és fogási tilalom alá nem eső nemeshalakat a fogás után azonnal be kell írni, a fehérhalat elég a horgászat befejeztével. Ha a hal fogás után azonnal visszakerül vízbe, akkor nem szükséges a fogási naplóba beírni. Nagyon fontos viszont, hogy a fogási napló öröknaptár rovatába be kell jelölni azt a napot, amikor horgászik. Ezt a horgászat megkezdése előtt meg kell tenni!

Horgászigazolvány

Minden horgász köteles horgászvizsgát tenni, minek megléte feljogosítja az Állami horgászengedély kiváltására. Kivéve a gyermek horgász, nekik nem szűkséges horgászvizsgát tenni. A horgászvizsga életfogytig, az Állami horgászengedély 1 évig érvényes.

A felsoroltak nem teljes egészében vonatkoznak magántulajdonú, magánkezelésű vizekre (horgásztavakra). Ott a tulajdonos, kezelő, Állami horgászengedély meglétét ellenőrzi, de a méret, ill. darabszám eltérhet.

Turista állami horgászjegy

A turista állami horgászjegy olyan, magyar és külföldi állampolgárok számára, meghatározott díj ellenében, meghatározott időszakra, meghatározott szabályok szerinti horgászatra feljogosító állami horgászjegy, amely a törvény hatálya alá tartozó vízterületeken lehetővé teszi a horgászatot. A turista állami horgászjegy ára 2.000 Ft és bankkártyával lehet fizetni.

Turista állami horgászjeggyel rendelkező személy egy – legfeljebb három, darabonként legfeljebb háromágú, horoggal felszerelt – horgászkészséget, valamint egyidejűleg egy darab, 1 m2-nél nem nagyobb csalihalfogó emelőhálót használhat. A turista állami horgászjegy évente egyszer váltható ki és a váltás időpontjától számítva a 90. nap végéig érvényes. A turista állami horgászjegy nyilvántartott halgazdálkodási vízterületen az érvényességi időtartamán belül érvényes területi jeggyel jogosít horgászatra. A turista jegy váltását megelőzően az alapvető szabály- és fajismeretről számot kell adni. Ez a vizsga nem egyenértékű az állami horgászjegy váltásához szükséges állami horgászvizsgával.

zol_0275

A horgászzsákmány

A magyar horgász fő zsákmánya a ponty. E növényevő hal, mely Közép-Ázsiából származik , természetes úton jutott el keleten Kínáig, nyugaton a Duna vízrendszeréig, a magyar horgászok egyik legkedveltebb hala, “bálványa”. Rendkívül sokféle módszert fejlesztettek ki ennek a halnak a megfogására a horgászok.

Minek tudható ez a “siker”? A jóizű, finom húsának, mely ráadásul sok magyar halétel alapanyaga? Vagy erős, szívós védekezése a horgon, mely sportélménnyé teszi a megfogását? Vagy a sokféle, de alapjában véve kényelmes fogási módjai? Mindenesetre ez a halfaj alkotja a magyar horgász fogásának zömét és emiatt a legfontosabb horgászhal. Főleg a csendesebb, iszaposabb vizek lakója, és a fenéken túrva kutat a kagylókból és más állatokból álló tápláléka után.

Az elsőrendű horgászhalak közé tartoznak a “nemes halak”, melyeknek jobb halhús minőségük miatt régebben is tilalmi idejük, és méretkorlátozásuk (valamint darabszám korlátozásuk) van, mint kecseke, pisztráng, csuka, amúr, balin, márna, harcsa (Silurus glanis), fogas süllő, kősüllő. A másodrendű horgászhalak közé tartozó halakat fokozatosan annyira elkezdték védeni, hogy egyeseknek tilalmi ideje, méretkorlátozása, darabszám korlátozása is van. Ilyenek a keszegek.

Pontyozás közben sokszor beugró zsákmány a keszeg. A keszeg szó sokféle halat rejt: az ártalmatlan bodorkát, mely általában rajokban járja a tavak fenekét és az átlagsúlya 10 dkg. Hasonló hal a vörösszárnyú keszeg, mely hasonló a bodorkához, ám főleg a víz felső rétegében tartózkodik. Ám a horgász számára a legfontosabb keszegféle a dévérkeszeg, mely akár 2 kilósra is megnőhet, ám a 20 dekás példány az átlagos. Magas hátú, oldalról erősen lapított hal ez, mely főleg a fenéken keresi, a többi keszeghez hasonlóan, a szúnyoglárvákbólpuhatestűekből álló étrendjét.

Az átlaghorgász meg sem különbözteti a dévértől a laposkeszeget, a bagolykeszeget és a karikakeszeget. E halak rendkívül hasonlóak a dévérhez, ráadásul hibridek is léteznek.

A Duna és Tiszai horgászok gyakori zsákmánya a jászkeszeg. E keszegféle gyakran eléri a kilós súlyt és kitűnő sporthal. Szintén folyóvízi hal a szilvaorrú keszeg és a paduc. Gyakran kisebb folyókban, patakokban is fellelhetők, viszont ott megfogásuk nagyon nehéz, mivel ezek nagyon félős halak.

E fajok alkotják a magyar horgász legtöbb zsákmányát; talán csak a ponty előzi meg őket.

Az összes keszeg húsa jóízű, viszont a sok szálka miatt óvatosan kell fogyasztani őket.

Elsőnek a keszeg és a ponty hibridjének tűnnek a kárászok. Magyarországon két fajuk fordul elő: a szélesmagyar, vagy arany kárász, mely őshonos, és az ezüst kárász, amely telepítéssel került hazánkba Kínából. Mind a kettő mohón habzsolja a pontynak, keszegnek felkínált csalit. Húsuk jóízű, de nagyon szálkás.

Ugyancsak ázsiai teremtmény az amurNomen est omen: e halfaj az Amur folyóból származik. Hatalmasra megnő, majdnem 30 kilósra is. Torpedóformájú, izmos teste szinte szántja a vizet, ahogyan szüntelenül friss növényi hajtásokat keres. Az amur tipikusan a nyár hala, eredeti élőhelyén magasabb a vizek átlaghőmérséklete, mint nálunk, de a hazai viszonyokhoz is sikeresen alkalmazkodott. Akkor kezd erőteljesen táplálkozni, ha a víz hőmérséklete meghaladja a 18 fokot, 30 fokos vízben a leggyorsabb az emésztése. Ezek az időszakok nálunk július-augusztusra esnek leginkább, bár májustól már van esélyünk amurfogásra. Sajnos sok nádas szenvedte már ennek a halfajnak a behozatalát, ugyanis a nádhajtást percek alatt lelegeli, nagy kár okozva ezzel. Viszont talán a legsportszerűbb hal: fárasztása a horgon órákat tarthat, látványos kirohanásokkal megdobbantva a horgászok szivét. Konyhailag kevésbé használható, lévén szálkás és picit növényízű. Invazív halfajnak számít, tilos visszaengedése a természetes vizekbe! [2]

Utolsó ázsiai halunk a busa. Néhányan tréfásan magyar bálnának nevezik. A harcsa után a legnagyobb magyar halfaj. Bálna mivoltát jelzi, hogy planktonevő; fő tevékenysége a vízközt való szűrögetés. Mivel csalival szinte megfoghatatlan, csak a halászok számára jelent komoly ösztönzést. Húsa rossz ízű, de véd a szívinfarktustól.

Nagyon is magyar hal viszont a balin, vagy a villámkeszeg. Ragadozó, fogatlan pontyféle. A kishalat összetereli, és látványosan a víz tetején elkapja. Néha kis is ugrik, szinte mindig nagy loccsanás jelzi a “rablás” helyét. Megfogása nehéz, lévén nagyon rafinált.

A balin gyakori zsákmánya a szélhajtó küsz vagy sneci. Kicsi hal ez; alig éri el a 10 cm-t. Nagy rajokban behulló rovarokra vadászik.

Hasonlóan ragadozó hal a fogassüllő.

Mobil appok horgászatban

Számos más sportághoz és aktív szabadidőtöltéshez hasonlóan, mára a horgászatnál is megjelentek az okostelefon-alkalmazások, mint segédeszközök és közösségi média megosztási lehetőségek. Egyes horgász alkalmazás több funkcióval is rendelkezik, mint pl. a fogások rögzítése fotókkal, automatikus horgászatra alkalmas víz meghatározása vagy annak keresése GPS pozíció alapján, valamint kapások megosztása weben és közösségi média portálon.[3]

Az első magyar horgászirodalom

A horgászattal és halászattal kapcsolatos irodalmunk több száz kötetes. A rengeteg könyvet, cikket és írást nehéz lenne hiánytalanul felsorolni. Grossinger János, Reisinger János és Szirmai András publikáltak ichthyológiai tanulmányokat hazánkban elsőként a XVII.-XVIII. században, igaz latin nyelven.

Az első, valóban horgász témájú írás: Dr. Pelech E. Jánostól származik, címe : A pisztráng. Ez a kis írás 1879-ben látott napvilágot, a Magyarországi Kárpátegylet évkönyvének az 1879/VI. évfolyamban. A mű napjainkra már sajnos közkönyvtárakban fellelhetetlen. Az írás nyelvezete és stílusa mosolyt csal arcunkra, de így is érdekes olvasmány, mivel a természet iránti rajongó szeretetről tesz tanúbizonyságot. Neves természettudósunk és polihisztorunk, Herman Ottó is említést tesz a Magyar Halászat Könyvében(1887) erről a különleges munkáról.